Az osteoarthritis sokszínű és számos olyan betegségcsoport, amelyek etiológiai szempontból különböznek (vagyis fejlődésük miatt), de hasonló változásokhoz és hasonló klinikai megnyilvánulásokhoz vezetnek. Korábban azt hitték, hogy az osteoarthritis kizárólag az ízületi porc léziója, de most bebizonyosodott, hogy az ízület minden alkotóeleme részt vesz az ízületi patológiás folyamatban, beleértve a szinoviális membránt, a ligamentumokat, a kapszulákat, a periarticularis izmokat, vagyis az ízület lágyszöveteit. Az osteoarthritis a leggyakoribb ízületi betegség és a leggyakoribb reumatológiai patológia. Ezenkívül az osteoarthritisre jellemző mechanikai ritmus (az alábbiakban tárgyalt) fájdalma az egyik fő oka annak, hogy a betegek az alapellátási szakemberekhez forduljanak (terapeuták, háziorvosok). A legkonzervatívabb statisztikák szerint a világ népességének kb. 15% -a szenved osteoarthritisben. Ezenkívül az elmúlt 20 évben az osteoarthritisben szenvedő betegek száma majdnem megduplázódott, ami a várható élettartam növekedésével és az elhízás kolosszális elterjedésével jár. Az osteoarthritis leggyakrabban a térdre, a csípőre, a kézízületekre és a gerincre vonatkozik.
Mi a helyes neve a betegségnek?
Az interneten számos nevet találhat ennek a betegségnek: arthrosis, osteoarthritis, osteoarthritis és mások. Mi a különbség? A betegség fejlődésének (patogenezis) számos mechanizmusának félreértése arra a tényre vezetett, hogy ugyanazt a betegséget ma osteoarthritisnek vagy osteoarthritisnek nevezik. A betegséget kezdetben osteoarthritisnek hívták, amely hangsúlyozta az ízületek elsődleges degeneratív változásait. Az arthrosis során bekövetkezett kóros folyamatokról szóló első elméletek a múlt század 70-80-as éveiben merültek fel. Ettől az időből származó adatok azt mutatták, hogy a porcszövet sejtjei - a kondrociták - nagyon alacsony biológiai aktivitással rendelkeznek, és ezért nem tudnak reagálni a gyulladásos reakcióval járó különféle károsodásokra. Ma azonban bebizonyosodott, hogy az osteoarthritisben az ízületben lévő gyulladás elsősorban előfordul, tehát az osteoarthritis kifejezés jelenleg elfogadhatóbb (az „it” utótag csak a gyulladás jelenlétét jelzi). Az osteoarthritis gyulladásában nem fertőző, vagyis aszeptikus. Az új adatokkal kapcsolatban helyesebb a betegség osteoarthritisnek nevezni, és az osteoarthritis továbbra is általános fogalom, amely leírja a porc végső változásait ebben a betegségben.
A betegség formái
Az osteoarthritis fő formái a következők:
- Elsődleges vagy idiopátiás, vagyis egy kezdetben változatlan ízületben merülnek fel. Előfordulásának okai gyakran továbbra sem tisztázottak.
- Másodlagos, amikor a sérülés a különféle betegségek vagy állapotok hátterében fordul elő.
Ha egy ízületi csoportot érint, akkor a helyi osteoarthritisről beszélünk (például a térdízületek károsodása a gonarthrosis). Ha legalább 3 ízületi csoportot érint, a betegség általánosítva (primer általánosított osteoarthritis). Az elsődleges osteoarthritis leggyakrabban középkorú és idősebb embereknél fordul elő, az idiopátiás arthrosis gyermekeknél nagyon ritka.
Az alábbiakban felsoroljuk azokat a fő betegségeket és állapotokat, amelyek ellen az osteoarthritis tüneteit, azaz az arthrosis okait felsorolhatjuk:
- poszt-traumás arthrosis, vagyis sérülések és az ízületek károsodása után fordul elő,
- Különböző veleszületett és szerzett betegségek (például Perthes -kór, hipermobilitási szindróma és mások),
- endokrinológiai patológia (diabetes mellitus, pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigyek károsodása),
- kalcium lerakódási betegség,
- az idegrendszer károsodása (neuropathia),
- Egyéb reumás betegségek.
A betegségek nemzetközi osztályozásában, a 10. revízióban (ICD-10) az osteoarthrosist az M betű (M.15-19) jelöli, és magában foglalja az elsődleges általánosított osteoarthrosist, a coxarthrosist (a csípőízületek károsodása), a gonarthrosis (arthrosis arthrosis arthrosis) és a gonarthrosis arthrosis és a gonarthrosis arthrosis.
Az ízületi kialakuló kockázati tényezők
Hagyományosan az osteoarthritis összes kockázati tényezője 3 csoportra osztható: szisztémás, helyi (helyi) és külső.
Szisztémás kockázati tényezők:
- Kor.
- Emelet.
- Verseny.
- Az ízületi betegség genetikai hajlama.
- Csont ásványi sűrűség.
Helyi:
- Az ízület korábbi károsodása.
- Izomgyengeség.
- Helytelen ízületi tengely.
- Hipermobilitási szindróma.
Külső:
- Túlsúly, elhízás.
- Túlzott feszültség az ízületekre.
- Sportterhelés.
- Bizonyos szakmák, tevékenység típusa.
Ízületi tünetek
A betegség klinikai képe attól függ, hogy az ízületek vagy az ízületek csoportja részt vesz a kóros folyamatban. Leggyakrabban azokat az ízületeket, amelyek túlzott vagy legnagyobb terhelést (térd, csípő, kezek, gerinc) alávetnek. A térd- és csípőízületek károsodása (gonarthrosis és coxarthosis) a betegek fogyatékosságának egyik fő oka, így a betegség időszerű diagnosztizálása és kezelése a legfontosabb prioritások. Általában az arthrosis tünetei 3 csoportra oszthatók: fájdalom, crepitus és az ízületek megnövekedett térfogata.
A fájdalom az osteoarthritis vezető tünete. Magában a porcban nincs idegvégződés, tehát minden fájdalom a szomszédos csont, a szinoviális membrán és az ízület körülvevő lágyszövetek károsodásával jár, amelyek a fájdalom forrásai. Ezenkívül szerepet játszik a beteg fájdalomról (túlzott szorongás, alacsony fájdalomküszöb) is. Az osteoarthritis miatti ízületi fájdalmakat mechanikusnak nevezik. A fájdalom mechanikai ritmusát a fokozott fájdalom és a terhelés jellemzi, valamint a nyugalmi fájdalom csökkentése. A reggeli merevség is előfordulhat, de általában legfeljebb 30 perc. A „gél jelenség” szintén meglehetősen jellemző: pihenés után a betegnek egy kis időbe telik a szétszóródás. Időnként gyulladásos komponenst adnak a fájdalom mechanikai ritmusához. A fájdalom gyulladásos komponensének hozzáadását a fokozott fájdalom jelzi, nyilvánvaló ok nélkül, az éjszakai fájdalom, a duzzanat és a betegség súlyosbodása. Időnként a betegek panaszkodnak a fájdalom intenzitásának változásaira, az időjárási viszonyoktól és a légköri nyomás változásaitól függően.
A krepítés különféle ropogások, nyikorgások és repedések a mozgás során előforduló ízületekben.
Az ízületek duzzanata és megnövekedése. Az ízület mérete növekszik a duzzanat és az aktív gyulladás miatt, ha az ízületi üregbe (szinovitisz) és az osteofitákba kerül. Az osteofiták különösen a kezek ízületeire jellemzőek (Heberden és Bouchard csomópontjai).
A belső szervek károsodását nem figyelték meg az osteoarthrosisban, amely megkülönbözteti az igazi ízületi gyulladást.
Osteoarthritis diagnosztizálása
Nincsenek speciális tesztek vagy laboratóriumi mutatók az ízületek arthrosisának diagnosztizálására. A kezdeti látogatás során azonban az orvos felkéri Önt, hogy végezzen teljes vizsgálatot annak érdekében, hogy megkülönböztesse az osteoarthritist más ízületi betegségektől, hogy a betegség a lehető leggyorsabban azonosítsa. Ezenkívül a diagnosztikai keresés fontos az egyidejű betegségek azonosításához és a terápia kiigazításához. Tehát általában az osteoarthritis diagnosztizálása így néz ki:
- Általános klinikai tesztek (általános vér- és vizeletvizsgálatok),
- reumatoid faktor,
- C-reaktív fehérje,
- ACDC,
- Biokémiai vérvizsgálat.
- Az ízületi effúzió jelenlétében az ízületi folyadék elemzése ajánlott.
Az arthrosis diagnosztizálásának legmegbízhatóbb módszere azonban a röntgenvizsgálat (CT, MRI). Az arthrosis változásainak osztályozását az alábbiakban mutatjuk be (az osteoarthritis radiológiai stádiumai):
- 0. szakasz - nincs változás;
- 1. szakasz - kétes jelek;
- 2. szakasz - Minimális változások a közös tér enyhe szűkítésének formájában, egyetlen osteofiták;
- 3. szakasz - A közös tér jelentős szűkítése, többszörös osteofiták;
- 4. szakasz - A közös tér nem látható (ankylosis).
Az osteoarthritis korai szakaszában diagnosztizálásakor az MRI diagnosztika alkalmazása tanácsos. Emlékeztetni kell arra, hogy a röntgensugarak és a tünetek között nem mindig van kapcsolat. Súlyos tünetek már a későbbi szakaszokban fordulnak elő, amikor a hagyományos gyógyszeres kezelés nem hatékony.
Az arthrosis differenciáldiagnosztikáját a következő betegségekkel kell elvégezni: rheumatoid arthritis, reaktív artritisz, köszvényes artritisz, ankilózisos spondilitis, psoriasis artritisz, diabéteszes artropátia, onkológiai folyamatok.
Az ízületi kezelés kezelése
Ideális esetben az osteoarthritist egy reumatológusnak kell kezelni, de mivel ezeknek a szakembereknek sok klinikán hiányoznak, a kezelést terapeuta, háziorvos vagy családi orvos végezheti. Az arthrosis kezelése a modern reumatológia egyik fő problémája. Az arthrosis kezelése során az orvosok nemcsak a fájdalom és a betegség tüneteinek csökkentésére irányulnak, hanem az ízület funkcionalitásának javítására, a porc további pusztulásának és más ízületek bevonásának megakadályozására is. Ezenkívül a betegek gyakran azon gondolkodnak, hogy az ízületi az ízületi vagy hogyan lehet -e teljes mértékben gyógyítani. Sajnos jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely megbízhatóan teljesen visszaállíthatja és/vagy felépítheti az elveszett porcot. Azonban aktívan fejlődnek az arthrosis hatékonyságát, amely helyreállíthatja a sérült porcot.
Az osteoarthritis kezelésének minden módszerét gyógyszerre, nem kábítószerre és műtétre osztják.
Az osteoarthrosis kezelése az orvos és a beteg együttes (!) Munkája. Az életmód korrekciója, a fizikai aktivitás és a kockázati tényezők kiküszöbölése nélkül minden erőfeszítés majdnem nullára csökken. Az összes kezelési intézkedésnek a betegek oktatásával kell kezdődnie. El kell mondania a betegnek az életmód -korrekció fontosságáról az ízületi kezelési eredmények elérése és egyértelmű ajánlások megadása.
A súlycsökkenés az osteoarthritis -kezelés alapvető eleme. Ennek oka az a tény, hogy egyrészt a megnövekedett tömeggel az ízület terhelése is növekszik, másodszor pedig az ízületet körülvevő zsírszövet meglehetősen agresszív szövet, és csak az ízület gyulladását tartja fenn.
A fizikai aktivitás hosszú távon csökkenti a betegek fájdalmát, ami elősegíti az ízületek helyreállítását az arthrosissal. Ideális esetben egy gyakorlati gyakorlatot egy fizikoterápiás orvosnak kell fejlesztenie, figyelembe véve a betegség indikációit, jellemzőit és bizonyos gyakorlatok elvégzésének ellenjavallatait. Az osteoarthritis kezelése során nem annyira az elvégzett terhelések intenzitása, hanem szabályosságuk is (hetente legalább 3-4 alkalommal).
Különböző ortopédiai eszközök (talpbetétek, térdpárnák, egyedi ortózisok, szilánkok) segítenek csökkenteni a fájdalmat, a gyulladást, az ízületek funkcionalitásának növelését és a végtag fiziológiai helyzetének fenntartásában.
A fizioterápiának és az akupunktúrának instabil és rövid életű hatása van, kiegészítő módszerként használják őket, és csak hazánkban klinikai ajánlásokként használják őket.
A farmakológiai módszerek közül a következő gyógyszercsoportokat használják:
- Gyors hatású gyógyszerek: Egyszerű fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAIDS, tabletták, injekciók), az NSAID-ok helyi formái az arthrosis helyi terápiájához (kenőcs, gél, krém és egyéb formák), intraartikuláris hormon injekciók. Ezek a gyógyszerek elsősorban az ízületi (fájdalomcsillapítók) okozta fájdalmat enyhítik.
- lassú hatású gyógyszerek (kondroprotektorok az arthrosis kezelésére): kondroitin és glükózamin-készítmények (monoterápiában és kombinációban), hialuronsav-készítmények (az ízületbe történő injekciók). A kondroprotektorok olyan gyógyszerek, amelyek a leghatékonyabbak a betegség kezdeti szakaszában. Az intraartikuláris injekciók hatása 2-12 hónapig tart. A vitaminok és a biológiailag aktív kiegészítőknek nincsenek kiemelkedő hatása, ezért ezeket óvatosan és csak az alapvető gondozás mellett kell használni. Az egyes betegek kezelési rendjét a kezelőorvos külön -külön fejlesztette ki.
A műtéti kezelés - ízületi pótlás - az arthrosis kezelésének utolsó lehetősége. Az endoprotézis helyettesítését súlyos fájdalomban szenvedő betegek esetén, a korábbi kezelés hiányában, az érintett ízületek súlyos diszfunkciójának (azaz az arthrosis következményei), valamint az ízületek az arthrosis miatti fokozatos károsodása esetén.
Az artrosis megelőzésére irányuló intézkedések a következők:
- A betegség kialakulásának meglévő kockázati tényezőinek leküzdése,
- kötelező fogyás
- sérülések megelőzése,
- életkor és nemi szempontból megfelelő fizikai aktivitás,
- Különleges eszközök használata az ízületek biomechanikájának kijavítására.